többszintes épület helyiségkönyv-adatainak elemzése
IT alkalmazások
A gyakorlat során egy többszintes intézmény helyiségkönyvét dolgozzuk
fel. Jelen leírás egy már formázott, rendezett táblázattal indul.
LETÖLTÉS.
Megjegyzés: a letölthető fájlban teljes oszlopok lettek elnevezve
(így nem okoz gondot, ha változik a sorok száma), ezért az újabb
Excel verziókban (pl. 365) a kategória oszlopának
aktuális sorába eső értékére való hivatkozáskor be kell szúrni egy „@”
jelet (pl. =@Terület). A leírásban szereplő „dinamikus”
működés csak az újabb verziókban érhető el (365 / 2021).
Az eredeti, szöveges fájl betöltése, a táblázat (pl. ismétlődő
sorok) és celláinak (pl. számformátumok) formázása, a táblázat sorainak
rendezése, szűrése, és az egyszerű összegzések, átlagok tekintetében
elérhető egy rövid ismétlés.
1.A. Rendezze sorba a helyiségeket szintenként, azon belül ajtószám
szerint.
A helyiségek szintje és
ajtószáma kiolvasható az ID
oszlopból (Típus/Szint-Ajtó), ám mivel a tartalom nem ezekkel kezdődik,
nem lehet ezek szerint sorba rendezni – ehhez előbb fel kell darabolni
az ID-t. (Talán jobb mindhárom adatot kibontani, így pl.
bármelyik alapján lehet szűrni, rendezni.)
Új oszlopok
Hozzon létre három új üres oszlopot: jelölje ki pl. az A–C
oszlopokat, majd jobb gomb, és Beszúrás /
Insert.
A fejléc-sorba írja be a mezőneveket: Típus, Szint,
Ajtó.
A Típus a bal oldali karakter: =BAL(@ID) ⇄ =LEFT(@ID)
A Szint a 3. karaktertől két karakter (szám): =KÖZÉP(@ID;3;2)+0 ⇄ =MID(@ID;3;2)+0
Az Ajtó a jobb oldali két karakter (szám): =JOBB(@ID;2)+0 ⇄ =RIGHT(@ID;2)+0
Jelölje ki a három képletet tartalmazó cellát, majd kattintson
duplán a kijelölés jobb alsó sarkában a fogópontra, hogy az
„autokitöltés” feltöltse a többi sort is.
Ezek után már működik a sorba rendezés: használhatja pl. az
Adatok ⇄ Data sávmenün az Rendezés ⇄ Sort parancsot.
A képletek eredménye alapesetben szöveg, így ha számokként
szeretnénk kezelni őket, akkor konvertálni kell – érdemes viszont
gondolni arra, hogy számként nem értelmezhető karakterek esetén
hibaüzenetet kaphatunk). Ennek legegyszerűbb módja, ha pl. hozzáadunk
nullát, de létezik erre függvény is.
Az =ÉRTÉK() ⇄ =VALUE() függvény a
számként értelmezhető szöveget számmá alakítja.
Ellentéte a =SZÖVEG() ⇄ =TEXT()
függvény, amely számértéket szöveggé konvertál,
az egyéni számformázásnál használatos formátumkód szerinti
megjelítésben.
Az ID oszlop tehát akár újra összeállítható az előbbi
három oszlop
kombinálásával: =@Típus&"/"&TEXT(@Szint;"00")&"-"&@TEXT(@Ajtó;"00").
Összesítés kategóriák szerint
Az aggregátor függvényeknek általában van olyan változata, amely
csak a bizonyos feltételeknek megfelelő elemeket veszi számításba.
Ez sokszor valamiféle kategóriák alapján történik, a feladat
megoldásának így gyakran előfeltétele a kategóriák listájának
létrehozása.
2.A. Összesítse, hogy hány helyiség van az egyes szinteken.
Kategóriák – Szintek
Az alábbi megoldáshoz először létre kell hozni a szintek listáját –
rendezzük ezt most víszszintesen.
Külön területen (AB3) írja be egy cellába
a 0
értéket.
Az előbbi cella mellé (AC3) írja be az 1 értéket.
Jelölje ki a két cellát, és a jobb alsó sarokban lévő
fogópont húzásával töltse fel a cellákat 7-ig
– a két első érték
alapján a program folytatja a számtani sorozatot.
A =DARABHATÖBB() ⇄ =COUNTIFS() függvény
megadja az adott feltételek mindegyikének megfelelő elemek számát.
A függvénynek kétféle paramétere van (N kritérium esetén így 2N
argumentuma lesz):
kritériumtartományN ⇄ criteria_rangeN: az a
tartomány, amelynek elemeire a feltétel vonatkozik
kritériumN ⇄ criteriaN: a feltétel, amelynek az
előbbi tartomány elemei meg kell feleljenek
A függvény azon elemek darabszámát adja meg, melyekre minden
feltétel igaz.
Ha egy kritérium konstans szám, és nem egyenlőséget
vizsgálunk, akkor azt idézőjelek között kell megadni (pl. ">2",
"<=1", "<>0").
Szöveges kritérium szintén idézőjelek között adható meg,
és egy vagy több karaktere helyettesíthető a * és ?
joker karakterekkel.
A kritérium egyérteleműbbé és könnyebben módosíthatóvá
tehető, ha külön cellában szerepel (ekkor nem kell idézőjel).
Az alábbi megoldás feltételezi, hogy létezik a Szint oszlop
(ennek megoldása a szöveg kezelésénél).
Összegzés
A 0 szint feletti cellába (AB1) írja be a képletet: =COUNTIFS(Szint; AB3)
– a szint-kritérium a Szintek lista első elemére (AB3)
mutató
relatív hivatkozás,
– a Szint célszerűen abszolút hivatkozás (oszlopa szerint
kötött kell legyen), hiszen a képletet vízszintesen másoljuk – de
elnevezett
tartományra hivatkozva ez automatikusan teljesül.
Másolja végig a szintszámok felett a képletet – pl. húzza oldalt
a cella jobb alsó sarkában lévő fogópontot.
Ellenőrzésképpen jelölje ki a darabszámokat – a láblécben
leolvasható összeg meg kell egyezzen az össz helyiségszámmal.
2.B. Összesítse, hogy mekkora területek tartoznak az egyes
szinteken az egyes helyiség kategóriákhoz.
A szintek listája az
előbbi feladat révén már rendelkezésre áll, így
elég a helyiség kategóriák listáját előállítani.
Kategóriák – KatKódok
Másolja át a Helyiség kategória kód oszlopot egy külön
területre (AA oszlop).
Az összes cella kijelölése mellett válassza az Adatok ⇄
Data
sávmenün az Ismétlődések eltávolítása ⇄ Remove Duplicates
parancsot.
Ellenőrizze,
hogy a megjelenő ablakban az Adatok fejlécet tartalmaznak ⇄ My
data has
headers be van pipálva, majd OK.
A másolat helyén létrejön a helyiség kategória kódok
ismétlődésmentes listája (unique list). E lista sajnos nem frissül, így ha később új kategóriák kerülnek
a táblázatba, itt nem fognak automatikusan megjelenni.
A =SZUMHATÖBB() ⇄ =SUMIFS() függvény összegzi
az adott feltételeknek megfelelő elemek valamely tulajdonságát.
A függvénynek háromféle paramétere van (N kritérium esetén így
1+2N argumentuma lesz):
összegtartomány ⇄ sum_range: az összegzésre
kerülő, egy oszlopból vagy sorból álló tartomány
kritériumtartományN ⇄ criteria_rangeN: az
előbbivel egyező méretű tartomány, amelynek elemeire a következő
feltétel vonatkozik
kritériumN ⇄ criteriaN: a feltétel, amelynek az
előbbi tartomány elemei meg kell feleljenek
A függvény az összeg_tartomány azon elemeit összegzi,
melyekre minden feltétel igaz.
A kritérium konstans szám, és nem egyenlőséget
vizsgálunk, akkor azt idézőjelek között kell megadni (pl. ">2",
"<=1", "<>0").
Szöveges kritérium szintén idézőjelek között adható meg,
és egy vagy több karaktere helyettesíthető a * és ?
joker karakterekkel.
A kritérium egyérteleműbbé és könnyebben módosíthatóvá
tehető, ha külön cellában szerepel (ekkor nem kell idézőjel).
Összegzés
A területek tartományának bal felső cellájába
(AB4) írja be a képletet: =SUMIFS(Terület; Szint; AB$3;
HelyiségKatKód; $AA4))
– a szint-kritérium a Szintek lista első elemére (AB$3)
mutató vegyes hivatkozás,
– a kód-kritérium a KatKódok lista első
elemére ($AA4 mutató relatív hivatkozás),
– a HelyiségKatKód, a Szint és a Terület
célszerűen abszolút
hivatkozások (hogy a képlet függőleges másolásakor ne mozduljon el) –
de elnevezett tartományok esetén ez automatikusan teljesül.
A képlet végigmásolható a teljes tartományon (AB4:AI16).
Ellenőrzésképpen jelölje ki az összegeket – a láblécben
leolvasható összeg meg kell egyezzen a Terület
oszlop összegével.
2.C. Módosítsa az előbbi megoldást úgy, hogy dinamikusan kövesse
a változásokat.
Ha az elemtípusok listája bővülhet, érdemes azt
dinamikusan kialakítani.
A dinamikus függvények csak az újabb program-verziókban működnek, és
mivel eredményük tipikusan több cellát is megtölt, figyelni kell arra,
hogy a képletet tartalmazó cellák alatt mindig legyen elég üres hely,
különben csak a #KITÖLTÉS! ⇄ #SPILL! hibaüzenet
jelenik meg.
Az =EGYEDI() ⇄ =UNIQUE() függvény megadja egy
tartomány egyedi értékeinek listáját
– például az összes helyiség kategória kódot.
A =SZŰRŐ() ⇄ =FILTER() függvény segítségével
adott feltétel szerint szűrhetők a tartományok
– pl. kiejthetők a felesleges elemek.
Az =TRANSZPONÁLÁS() ⇄ =TRANSPOSE() függvény
felcseréli (egy 45°-os egyenesre tükrözi) a bemeneti tartomány sorait és oszlopait.
A =SORBA.RENDEZ() ⇄ =SORT() függvény
értelemszerűen az elemek abc-rendbe rendezésére szolgál.
Táblázat definiálása – HsgLista
Az egyedi lista egyszerűbben létrehozható, ha csak a lehetséges
értékek tartományát adjuk meg paraméterként (a teljes
oszlopra való hivatkozás nyilván tartalmazza a fejlécet és az üres
sorokat is) – célszerűbb ezért az adattáblát táblázatként
definiálni.
Győződjön meg róla, hogy az aktív cella a helyiségkönyv tábla
területén
található
– a táblázat automatikusan az első üres sorig illetve oszlopig
fog terjedni.
A Beszúrás ⇄ Insert sávmenü Táblázat ⇄ Table
parancsával (Ctrl+R) definiálja a táblázatot.
A Táblázattervezés ⇄ Table Design sávmenün nevezze át
a táblát (HsgLista), és válassza ki annak stílusát.
A táblázat fejléc-celláinak tartalma
hivatkozásként is működik – emiatt viszont nem lehet
közöttük sem üres, sem azonos tartalmú (hiány vagy ütközés esetén a
program kiegészíti a fejlécet). A táblázaton belüli hivatkozásoknál
elég az oszlopcímkét használni (=[@Terület]*[@Belmagasság]),
a táblázaton kívüli képleteknél szükséges a táblázatnév is (=SUM(HsgLista[Terület])).
Kategóriák – kritérium listák
Törölje a Szintek lista elemeit (AB3:AI3), és a KatKódlista elemeit (AA4:AA16).
A KatKódok lista első elemeként (AA4) írja
be az alábbi dinamikus képletet: =SORT(UNIQUE(HsgLista[Helyiség kategória kód]))
– a Helyiség Kategória Kód a definiált HsgLista tábla
azonos nevű
oszlopára mutató hivatkozás.
Definiálja (Ctrl+F3) a listát KatKódok néven
(=helyiséglista!$AA$4#).
A Szintek lista első elemeként (AB3) írja
be az alábbi dinamikus képletet: =TRANSPOSE(SORT(UNIQUE(HsgList[Szint])))
– a Szint a definiált HsgLista tábla azonos nevű
oszlopára mutató hivatkozás.
Definiálja (Ctrl+F3) a listát Szintek néven
(=helyiséglista!$AB$3#).
Összegzés
A bal felső elem kivételével törölje a területek képleteit.
A bal felső elem (AB4) képletet módosítsa egy-egy „#”
hozzáadásával (a kritériumok után írt „#” azt jelzi, hogy a
képlet a
dinamikus tartalom minden cellájára vonatkozik, így a képlet
automatikusan kitölti az eredmények megjelenítéséhez szükséges
tartományt): =SUMIFS(Terület; Szint; AB$3#; HelyiségKatKód; $AA4#),
vagy nevekkel: =SUMIFS(Terület; Szint; Szintek; HelyiségKatKód; KatKódok).
Definiálja (Ctrl+F3) a kapott eredményeket Területek
néven
(=helyiséglista!$AB$4#).
Ellenőrzésképpen összegezze az így besorolt területeket (=SUM(AB4#)),
és vesse össze az összterülettel (=SUM(Terület)).
Természetesen nincs mindig szükség kategória-listára – például ha
csak egy elemre
vagyunk kíváncsiak.
2.D. Számolja ki, hogy egy adott szinten a helyiségek
hány százaléka oktatóterem.
A keresett arány meghatározásához az oktatótermek számát
osztani kell az épület helyiségeinek számával.
Külön területen (Z20) írja be egy cellába
az 1
értéket.
Az előbbi cella alá (Z21) írja be a *Oktatóterem
szöveget.
Az alatta lévő cellában (Z22) számolja ki az oktatási termek
arányát: =COUNTIFS(Szint; Z20; HelyiségNév; Z21) / COUNTIFS(Szint; Z20)
Az eredményt formázza százalék formátumra.
Ha másik szintre is
kíváncsiak vagyunk, értelemszerűen módosítani kell a szint kritériumot
(Z20).
Ez esetben ugyan csak számokat kell beírni, ám a bevitel könnyítésére,
és az elgépelések elkerülésére ekkor is érdemes lehet egy listát
megadni, ahonnan az értékek kiválaszthatók.
Használja az Adatok ⇄ Data sávmenün az Adatok érvényesítése
⇄ Data Validation parancsot: válassza ki a Beállítások ⇄
Settings lap Megengedve ⇄ Allow listájában a Lista ⇄ List elemet, majd
adja meg a lista tartalmát (azaz a kiválasztható elemeket):
– direkt felsorolásként: 0; 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7,
– vagy hivatkozásként: =$AB$3#,
– vagy elnevezett tartományként: =Szintek.
Kategóriákba sorolás
A hasznos alapterületbe az alapfunkciók (AlapX), intézményi funkciók
(IntX), oktatási (Okt) és speciális képzési funkciók (Spec) területei
számítanak bele.
3.A. Számolja ki, hogy mekkora a hasznos alapterület.
A megoldáshoz minden helyiséget be kell sorolni a Hasznos
vagy az Egyéb kategóriába.
Ez eldönthető a =HA() ⇄ =IF() függvénnyel is:
pl. ha az első három betű "Ala", "Int", "Okt" vagy "Spe", akkor Hasznos,
különben Egyéb. Mégsem célszerű ez a megoldás, egyrészt mert a
képlet elég hosszú lesz a négy feltétel miatt (ezért utólag nehezen
áttekinthető, javítható, bővíthető), másrészt nehezen dokumentálható,
hiszen normál esetben a képlet nem látszik, csak az eredmény.
KatKód
Hasznos-e
Alap1
Hasznos
Alap2
Hasznos
Alap3
Hasznos
Egyéb
Egyéb
Gép1
Egyéb
Int1
Hasznos
Int2
Hasznos
Int3
Hasznos
Int4
Hasznos
Kieg1
Egyéb
Kieg2
Egyéb
Okt
Hasznos
Spec
Hasznos
Kategóriák – Hasznos-e
Érdemes egy összerendelési táblázatot készíteni, ahol az első
oszlopban a Helyiség kategória kódok egyedi listája van,
mellette pedig a besorolás, ez könnyen átlátható, dokumentálható,
módosítható.
Egy külön területen készítse el a Helyiség
kategória kódok ismétlődésmentes listáját,
– ha megvan a korábbi feladatból, természetesen az is használható (AA4).
Egy új oszlopban minden sorba írja be, hogy a Hasznos
vagy az Egyéb kategóriába tartozik (nem kell közvetlenül egymás
mellé kerülniük).
Definiálja ezt a listát Hasznos_e néven.
Az =XKERES() ⇄ =XLOOKUP() függvénynek három
kötelező paramétere van:
keresési_érték ⇄ lookup_value: a keresendő érték
– most az aktuális helyiség Helyiség kategória kódja
keresési_tömb ⇄ lookup_array: a tartomány,
melyben az előbbi értéket keresni kell
– most az összerendelési tábla első oszlopa (fix hivatkozásként!)
visszaadandó_tömb ⇄ return_array: a tartomány,
melyből az előbbi keresés szerinti sorszámú elem kiolvasható
– most az összerendelési tábla második oszlopa (fix hivatkozásként!)
[ha_nincs_találat] ⇄ [if_not_found]: hibaüzenet
helyett ezt adja vissza, ha nem található érvényes egyezés
[egyeztetési_mód] ⇄ [match_mode]: a keresett
egyezés
típusa: 0 🡢 pontos egyezés, -1 🡢 ha nincs pontos egyezés, a következő kisebb elemet
adja vissza, 1 🡢 ha nincs pontos egyezés, a következő nagyobb
elemet adja vissza, 2 🡢 keresés *, ?, ~
helyettesítő karakterekkel
[keresési_mód] ⇄ [search_mode]: a keresés
módszere: 1 🡢 keresés az első elemtől kezdve, -1 🡢 keresés az utolsó elemtől kezdve, 2 🡢 bináris keresés az első elemtől, csakis növekvő
sorrendbe rendezett keresési táblában, -2 🡢 bináris keresés az utolsó elemtől kezdve, csakis
csökkenő sorrendbe rendezett keresési táblában
Az összerendelési tábla alapján már csoportba sorolhatók a
helyiségek.
A helyiséglista (azaz a HsegLista táblázat) jobb szélén
(V) egy új oszlopot nevezzen el Hasznosságnak.
Sorolja be a helyiségeket („autokitöltéssel”): =XLOOKUP(@HelyiségKatKód; KatKódok; Hasznos_e), vagy
táblázatként: =XLOOKUP([@[Helyiség kategória kód]]; KatKódok; Hasznos_e). Alternatív megoldás (mivel az XLOOKUP csak az újabb verziókban működik):
a =MATCH ⇄ =HOL.VAN
megadja a keresési érték pozícióját a keresési tartományban,
az =INDEX pedig megadja a visszaadandó tömb azon pozícióban található elemét:
=INDEX(Hasznos_e; MATCH(@HelyiségKatKód; _KatKódok)).
Az új Hasznosság oszlop alapján már összegezhető a
hasznos terület: =SUMIFS(Terület; Hasznosság; "Hasznos"), vagy
táblázatként: =SUMIFS(HsgLista[Terület]; HsgLista[Hasznosság]; "Hasznos"),
Tegyük fel, hogy az álmennyezet felfüggesztéséhez m²-enként
átlagosan egy rúd kell. A rudak az alábbi hosszakban állnak rendelkezésre:
10 cm, 25 cm, 50 cm, 1 m, 2 m.
Ha a távolság 5 cm-nél kisebb, akkor az álmennyezetet
közvetlenül a plafonra erősítik.
Nyilvánvalóan a lehető legrövidebb rudakat érdemes használni.
3.B. Összesítse, hogy hány darab kell az egyes függesztőrudakból.
Mivel a rúdhosszak egy adott mérettartományban használhatók,
keresésükkor nyilván nem követelhető meg a pontos egyezés. Fontos
kérdés továbbá, hogy az intervallum határa hova kell tartozzon – mivel
1 m-es távolsághoz nyilván nem kell 2 m-es rúd, ez esetben az
egyeztetési mód 1-es kell legyen: „ha nincs pontos egyezés, a
következő nagyobb elemet adja vissza”.
Hossz
Típus
99,00
Túl nagy
2,00
200-as rúd
1,00
100-as rúd
0,50
50-es rúd
0,25
25-ös rúd
0,10
10-es rúd
0,05
Nem kell
Kategóriák – rúdtípusok
Egy külön területen hozza létre (vagy másolja oda) az
összerendelési táblázatot.
Definiálja a táblázat keresési oszlopát R_hossz néven.
Definiálja a táblázat érték oszlopát R_típus néven.
Besorolás
A helyiséglista (a HsegLista táblázat) szélén egy új
oszlopot nevezzen el Rúdtípusnak.
Számolja ki a Belmagasság és az Álmennyezet
különbségét minden helyiségben: =MAX(@Belmagasság-@Álmennyezet;0) – meglepő módon néhol negatív érték adódna, ilyenkor a
rúdhosszt nullának vesszük.
Az így kapott befüggesztési hosszakat kell a feladatban megadott
tartományokba (kategóriákba) besorolni. Ehhez egészítse ki az előbbi
képletet úgy, hogy az ielőbbi hossz legyen a keresési érték: =XLOOKUP(MAX(@Belmagasság-@Álmennyezet;0);R_hossz;R_típ;"?!";1).
Összegzés
Az összerendelési táblázatot egészítse ki egy új, Darab
című oszloppal, mely minden rúdtípus (R_típus) sorában
összesíti, hogy az adott
típusból hány darab kell (az utolsó sor nyilván nem kell számolni): =ROUNDUP(SUMIFS(Terület; Rúdtípus; @R_típ);0).
Kétdimenziós keresési tábla
4.A. Készítsen egy keresést, mely megadja, hogy mekkora terület
tartozik egy adott szinten egy adott helyiségkategóriába.
Az XLOOKUP függvény jól használható akár kétdimenziós keresési
tábla esetén is, mert egyrészt dinamikus, másrészt önmagába ágyazható.
Ez jól demonstrálható a 2.C pontban létrehozott táblázat segítségével.
A táblázat vízszintes fejlécsora a Szintek (=AB3#),
függőleges fejlécoszlopa a Katkódok (=AA4#), kétdimenziós
adattáblája pedig a Területek (=AB4#) nevet kapta.
Ha egy üres területre beírjuk az =XLOOKUP("Gép1"; KatKódok;
Területek) képletet, akkor egy vízszintes tömböt kapunk, mely
tartalmazza Gép1 helyiségkategória sorába eső összes
terület-értéket.
Ha egy másik cellába beírjuk az =XLOOKUP(4;_Szintek;_Területek)
képletet, akkor egy függőleges tömböt kapunk, mely tartalmazza a 4.
szint oszlopába eső összes terület-értéket.
A két előbbi megoldás szabadon kombinálható oly módon, hogy az első
(„belső”) kereséssel a teljes Területek táblából kiválasztjuk az első
feltétel szerinti sorszámú sort vagy oszlopot, így a második („külső”)
keresés már ebben az egydimenziós tartományban válaszja ki a második
feltétel szerinti sorszámú elemet: =XLOOKUP(4;_Szintek; XLOOKUP("Gép1"; KatKódok; Területek)),
vagy =XLOOKUP("Gép1"; KatKódok; XLOOKUP(4; Szintek; Területek)).
Természetesen elegánsabb megoldás, ha a konkrét értekek (4, Gép1)
helyett egy-egy cellára hivatkozunk – főleg ha beállítjuk, hogy azokba
egy legördülő listából lehessen értéket választani.
Alternatív megoldás:
a =MATCH ⇄ =HOL.VAN sorban és oszlopban is tud keresni,
az =INDEX pedig sor és oszlop pozíciót is elfogad:
=INDEX(Területek; MATCH("Gép1"; KatKódok); MATCH(4; Szintek)).
A mellékelt táblázat
megadja, hogy adott padló- és falburkolat esetén milyen lábazatot kell
elhelyezni.
4.B. A helyiséglista egy új oszlopában jelenítse meg az adott
helyiséghez tartozó lábazat kódját.
Másolja át a mellékelt táblázatot a munkafüzet egy új, lábazat
nevű lapjára. Az előbbi leírásnak megfelelően ez esetben is két XLOOKUP
függvényt kell egymásba ágyazni, a belső a teljes adattáblából
választja ki az adott Falburkolattípushoz tartozó oszlopot, a
külső ebből az oszlopból választja ki az aktuális Burkolattípushoz
tartozó cellát: =XLOOKUP(@Burkolattípus; lábazat!$A$3:$A$17;
XLOOKUP(@Falburkolattípus; lábazat!$C$1:$U$1; lábazat!$C$3:$U$17))
Kimutatás / Pivot Table
5.A. Készítsen kimutatást a területekről szintenként és helyiség
kategória kódonként. Jelenítse meg az adatokat a szintterületek
százalékában.
A kimutatás egy
kétdimenziós
táblázatot hoz létre, így egyszerre két egymástól független szempont
szerint lehet összesíteni (természetesen a kategóriák egymásba is
ágyazhatók, de ez általában kevéssé áttekinthető megoldást eredményez).
Győződjön meg róla, hogy az aktív cella a helyiségkönyv tábla (a HségLista
táblázat) területén található.
Válassza az Beszúrás ⇄ Insert sávmenün a Kimutatás ⇄ Pivot
Table parancsot
A kimutatás forrása legyen Táblázat vagy tartomány ⇄ Table/Range,
és kerüljön a Létező munkalapra ⇄ Existing Worksheet, pl. az AA30 cellához.
Létrejön a kimutatás váza, amit fel kell tölteni a Kimutatásmezők ⇄ PivotTable Fields listából:
– a Szint kerül az Oszlopok ⇄ Columns rovatba,
– a Helyiség kategória kód kerül a Sorok ⇄ Rows rovatba,
– a Terület kerül az Értékek ⇄ Values rovatba.
Ekkor korábbi feladatban készítetthez igen hasonló táblázat áll össze.
Az adatterületen a jobb gombbal kattintva válassza az Értékmező-beállítások
⇄ Value Field Settings parancsot,
– az Értékek megjelenítése ⇄ Show values as rovatban válassza az
Oszlopösszeg százaléka ⇄ % of Column Total opciót,
– a Számformátum ⇄ Number Format gombra kattintva adja meg a
megjelenítési
számformátumot (pl. 0,0%;-0,0%;–_%).
5.B. Készítsen kimutatást a helyiségek számáról helyiség- és
burkolat-típusonként. A kimutatás legyen szűrhető szintenként.
A kimutatás könnyen át
is alakítható a mezőneveket a táblázaton kívülre húzva – de persze új
kimutatás is beszúrható akár ugyanazon lapra.
Az előző feladattal azonos módon hozza létre a kimutatás vázát pl. az AA50 cellánál kezdve.
Létrejön a kimutatás váza, amit fel kell tölteni a Kimutatásmezők ⇄ PivotTable Fields listából:
– a Burkolat típusa kerül az Oszlopok ⇄ Columns rovatba,
– a Helyiségtípus kerül a Sorok ⇄ Rows rovatba,
– a ID kerül az Értékek ⇄ Values rovatba.
A szintenkénti összesítéshez húzza a Szint mezőt az
oszlopok rovatba, a Helyiségtípus elé
– ha viszont csak egy (vagy több) szintet akar egyszerre megjeleníteni,
a húzza a Szűrők ⇄ Filters rovatba
Mivel az értékekhez nem számot tartalmazó mező került, a program
automatikusan a Darab ⇄ Count függvényt használja
– szükség esetén az értekmező összegzésének alapja az Értékmező-beállítások
⇄ Value Field Settings paranccsal módosítható.