Építész-informatika 2 

AutoCAD 2D/3

 digitális ábrázolás 


Az elő­ző fe­la­dat foly­ta­tá­sa­ként do­ku­men­tál­ni fog­juk az el­ké­szí­tett alap­raj­zot.

  Foly­tassa saját el­men­tett mun­ká­ját, vagy ment­se le és nyis­sa meg ezt a rajz­fájlt.

  Aki­nek a pon­tok, és tá­vol­sá­gok meg­adása, ill­et­ve fó­li­ák létre­ho­zá­sa még nehéz­séget je­lent, tér­jen vissza az e­lő­ző gya­kor­lat­hoz.



• Alternatív szerkesztési módok

POLAR, OTRACK rajzolás-segítők

Az eddig megismerteken kívül is léteznek további segítő-módokis.

  Poláris követés (Polar Tracking): lénye­gében egy "föltur­bózott" Orto mód: itt a szög nemcsak 90°-onként változhat, hanem választ­hatunk 90, 60, 45, 30, 22.5, 18, 15, 10, vagy 5°-os lépés­közt – ÉS meg­adha­tunk egyedi szögeket is. Termé­szete­sen ez a mód ki­zárja az Orto haszná­latát (és viszont).
A használni kívánt szögeket a rajzolás-segítők szokásos panelén állít­hatjuk be (ez az álla­potso­ron lévő gombra a 2. (jobb) egér­gomb­bal kat­tin­tva, majd a megje­lenő menüből a Beállítások (Settings) opciót választva, jele­níthető meg.
Ki/be kapcso­lása az [F10] billen­tyűvel, vagy az álla­pot­jel­ző sorban a POLÁRIS (POLAR) kapcso­lóval.

  Tárgyraszterkövetés (Object Snap Tracking): e mód is arra szolgál, hogy egy új pontot a már ismer­tekhez képest adhassunk meg. Talán egysze­rűsített követésnek (tracking) nevez­hetnénk, egyrészt mert haszná­latá­hoz nem kell kiadni parancsot, másrészt mert csak "egylépcsős", azaz nem lehet egy pontot több irányban elmozdítani (pl. vízszin­tesen 1m, majd függő­legesen .5m).
Ki/be kapcso­lása az [F11] billen­tyűvel, vagy az álla­pot­jel­ző sorban az TRKÖVETÉS (OTRACK) kapcso­lóval.

Két vetítővonal metszéspontjának keresése tárgyraszterkövetéssel:

•>Először megmutatjuk a vonal egyik végét (míg meg nem jelent ott egy kis + jel), azután ugyanígy a másikat, végül Orto módban a keresett metszéspont közelébe mozgatjuk a kurzort, és mikor megjelenik a kis × jel, kattintotunk – megvan az első pont.

•>A következő pont megadása előtt bekapcsoljuk a Poláris követés módot ([F10]), megmutatjuk az előző szakasz felezőpontját, majd megkeressük az innen 30°-os szögben induló vetítővonalat, és begépeljük a távolságot.

Eddig többnyire a "hagyományos" AutoCAD parancs-formát használtuk, de van mód fordított logikájú (azaz a Windows-ban szokásos), parancsadásra is: először kiválasztani a módosítandó rajzelem(ek)et, és utána a szerkesztési parancsot.

Előválasztás

Ha (a PICKFIRST változó értéke 1, és) bármiféle parancs kiadása nélkül (a szokásos módon) kijelölünk rajzelemeket, majd kiadunk egy szerkesztési parancsot, a parancs az előzőleg kijelölt rajzelemeken hajtódik végre.

»  Az előválasztás sajnos nem minden parancs esetén működik!

  Az előválasztást a kívánt művelet végeztével ajánlott megszüntetni (2×[Esc]), különben az új parancs esetleg az előválasztott rajzelemeken hajtódik végre!

Fogópontos szerkesztés

Ha (a GRIPS változó értéke 1, és) bármiféle parancs kiadása nélkül jelölünk ki rajzelemeket, azok nemcsak szaggatottak lesznek, hanem jellemző pontjaikon fogópontok jelennek meg. Ha egy fogópontra kattintunk, az aktívvá válik, és belépünk a fogópontos szerkesztés üzemmódba. Több fogópont aktívvá tételéhez kijelölésük közben a [Shift] billentyűt lenyomva kell tartani: ekkor az első [Shift] nélküli kattintás jelenti az átlépést.

  A fogópontos szerkesztés műveletei: NYújt (STretch) (ez az alapértelmezés), MOzgat (MOve), Forgat (ROtate), Lépték (SCale), Tükröz (MIrror). A műveletek közt a kiemelt betűket begépelve válthatunk, vagy [Enter]-t nyom­kodva a fönti sorrendben lépkedhetünk.

  Lehetőség van a művelet bázispontjának megadására (Bázispont (Basepoint) opció). Ha ezt nem adjuk meg, az utol­só­ként aktivizált fogópont lesz a bázispont.

  Valamennyi művelet kombinálható (többszörös) másolással, ha az (első) új pont megadásakor a [Ctrl] billentyű le van nyomva (=Másol (Copy) opció).

  Természetesen itt is van belső Vissza (Undo) opció, és itt is aktívak pl. a tárgyraszterek (de az aktív fogópontok e nél­kül is megtalálhatóak).

  A legtöbb parancs működése alig változik – a Nyújt (STretch) esetén talán nagyobb rugalmasságot ad, hogy egy­sze­rűbben megadható, mely rajz­elem(ek) mely végpontja(i) kell elmozduljanak.

  A kijelölés céldobozának mérete (pixelekben) a PICKBOX vál­to­zóval , a fogópontokat jelölő négyzetek mérete (szintén pixelekben) a GRIPSIZE vál­to­zóval adható meg.


• Blokk definiálása

A rajzban többször használni kívánt elemekből, szimbólumokból (pl. nyílászárók) érdemes blokkokat létrehozni.

  A gyakran használt elemek egysze­rűen beilleszt­hetők a rajzba, nem kell pl. minden ablakot külön megraj­zolni, vagy egy elő­zőleg meg­raj­zolt ablak minden elemét máso­lásra kije­lölni.

  Az utólagos módosítások átvezetése egyszerűbbé válik (mint látni fogjuk, a blokkok átdefiniálhatók).

  A rajzfájl kisebb lesz, mivel a blokk definícióját csak egyszer kell elmenteni, a beillesztett példányoknak már elég az egyedi tulaj­donságait (pl. helyét) eltárolni.

Rajzoljunk egy ablakot (120×38cm-es befoglaló mérettel) tetszőleges helyen, és definiáljuk azt blokként a Rajz • Blokk > Készítés (Draw • Block > Make) paranccsal megnyitható panelen (Blokk (Block)), vagy "párbeszédes" formában, a -Blokk (-Block) paranccsal.

•> -Blokk (-Block)
(•>adjunk valami találó nevet, pl.:) ablak
(•>beillesztési pontként adjuk meg az alsó felezőpontot)
(•>válasszuk ki az ablak vonalait, majd:) [Enter] (…és az ablak eltűnik)

»  A parancssori változat azért előnyös, mert ekkor szép sorban minden adatot bekér a program, és így biztos nem felejtünk ki semmit (így is úgy is ugyanazokat az adatokat kell megadnunk). Hátránya viszont, hogy a blokkot külön művelettel kell a rajzba illesztenünk, míg a panelt használva előírhatjuk, hogy a blokk defi­niá­lása­kor kivá­lasz­tott elemek azonnal blokká konvertálódva kerüljenek a rajzba: ¤ Konvertálás blokká (Convert to block).

Illesszük be a rajzba a létrehozott blokkot az Beilleszt • Blokk (Insert • Block), vagy Beill (Insert) paranccsal.

A megjelenő panel legördülő listájából válasszuk ki az előbb defi­niált blokkot, jelöl­jük be, hogy a beil­lesz­tési pon­tot és az elfor­gatási szöget is mi akar­juk megadni (ţ), végül [OK].

A rajzhoz visszatérve meg kell adnunk (vagy mutatnunk), hová akar­juk a blokkot beil­lesz­teni. Ezt a blokk defi­niá­lása­kor megadott beil­lesz­tési pont helyének meg­adá­sával érjük el: legyen ez pl. a jobb alsó ferde fal fele­ző­pontja.

Mivel úgy rendelkeztünk, megadhatjuk a blokk elforgatási szögét is: ehhez mindössze a fal jobb oldali vég­pont­jára kell kattin­tanunk, mi­vel a beil­lesz­tési pont, és e második pont együtt már megha­tá­roz egy szöget. (A 60° ugyan megadható lenne számmal is, de e módszer akkor is működik, ha a forgatási szög nem pontosan ismert.) Ha csak [Enter]-t ütünk, a blokk defi­niá­lás­kori hely­ze­té­ben (0°-os elfor­gatás­sal) kerül a rajzba.

• Fóliák és blokkok, blokkok fóliái, fóliarendszerek

Fóliakezelés

A fóliák persze nem elsősorban a rajz "színesítését", a színek kezelését szol­gál­ják; a fóli­ákra bontással lesz módunk pl. arra, hogy csak az épp látni kívánt ele­me­ket lássuk. Az ábrán látható módon, a legördülő lista megfelelő ikonjára kat­tint­va (is) állít­hat­juk a fóliák álla­potát.

1  Ki/Be (Off/On): kikapcsolt fólián lévő rajzelemek nem jelennek meg. (Aktuális fó­lia kikap­cso­lá­sakor nem látjuk, mit rajzolunk – de van aki sakkozni is "vakon" szeret...)

2  Fagyaszt/Olvaszt (Freeze/Thaw): fa­gyasz­tott fóliával nem számol a program, s így (pl. több­szintes épület esetén) me­mó­riát/időt ta­ka­rít­ha­tunk meg. Fa­gyasz­tott fólián lévő elemek csak a rajz újra­ge­ne­rálása után jelen­nek meg!

4  Zár/Nyit (Lock/Unlock): lezárt fólián lévő elemek nem mozgathatók, törölhetők, de pl. végpontjaik továbbra is föl­hasz­nál­hatók a szerkesztéshez.

A 0 fólia szerepe

A 0 fólia speciális abban a tekintetben is, hogy az azon megrajzolt elemek blokká kapcsolás után mindenben úgy viselkednek, mintha a blokk beil­lesz­tési fóliáján lennének, ezért eltűnnek, ha a beil­lesz­tési fóliát kikap­csoljuk (Off).

Bármely más fólián megrajzolt rajzelem blokkba foglalva megőrzi eredeti fóliáját – s minthogy az ilyen rajzelem nincs a blokk beil­lesz­tési fóliáján, azt hiába is kapcsoljuk ki, az elem látható marad – ha azonban eredeti fóliáját kapcsoljuk ki, vagy fagyasztjuk, értelemszerűen eltűnik a rajzból, a beillesztési fólia állapotától függetlenül.

»  Ha a blokk beil­lesz­tési fóliáját fa­gyaszt­juk, annak tar­tal­mával nem számol a program, s így a blokk (tekintet nélkül elemeinek fóliájára) mindenképp eltűnik (épp ezért van külön Off és Freeze).

Blokk-tulajdonságok (szín, vonaltípus, és -vastagság)

A blokk elemeinek színe, vonaltípusa, és -vastagsága négyféle lehet. (Mivel az elv teljesen azonos, most csak a színekről szólunk, de termé­szetesen az alábbiak igazak a vonal­típusra, és -vastagságra is!)

  Ha megha­táro­zott (pl. zöld, piros) színű elemeket foglalunk blokkba, azok természetesen beillesztés után is mindig ugyanolyan színűek maradnak. (•>Minden ilyen blokk azonos színű!)

  Ha nem a 0 fólián lévő, Fólia (ByLayer) színű rajz­elemek kerülnek a blokkba, meg­őrzik eredeti fóliájukat, s így mindig annak színét viselik, bármilyen színűre is módosítjuk magát a blokkot! (•>Minden ilyen blokk azonos színű!)

  Ha a 0 fólián lévő Fólia színű rajzelemek kerülnek a blokkba, úgy visel­kednek, mintha a blokk beil­lesz­tési fóli­áján lennének, s így a beil­lesz­tési fó­lia színét fogják fölvenni. (•>Minden azonos fóli­án lévő ilyen blokk azo­nos színű!).

  Ha a blokkba foglalt rajzelemek Blokk (ByBlock) színűek, akkor eredeti fóli­ájuk­tól függet­lenül beil­lesz­tés után mindig a blokk színét fogják fölvenni! Termé­sze­tesen ha maga a blokk Fólia színű, az ilyen elemek is a blokk beil­lesz­tési fóli­ájá­nak színét mutatják, de színük most (a blokk színének módo­sítá­sával) szaba­don megvál­toz­tat­ható.

Fólia-rendszerek

Mindez természetesen nem öncélú bonyolultság, hanem lehe­tőség, hogy több­féle­képp alakítsuk a fóliák rend­szerét. Lás­sunk két "tiszta" példát, és nézzük meg, hogy alakul egy több­szin­tes ház fólia-rendszere a két esetben!

A  A legkevésbé föltűnő megoldás az, ha a blokk minden vonala a 0 fóli­ára kerül, és Blokk színű (vonal­típusú…). Ilyenkor a blokk szinte úgy viselkedik, mintha egy testre szabott rajz­elem lenne: szaba­don áthe­lyez­hető a fóliák közt, de egye­dileg is változ­tat­ható a színe, és ha a fóli­áját kikap­csoljuk, jól­nevel­ten eltű­nik.

  Ebben az esetben minden külön kezelni kívánt elem-típusnak minden szinten külön fólia kell (X a szintek jele):
X_falak, X_nézetvonalak, X_ablak-ajtó, X_bútorok, X_feliratok – ez pl. öt szintre összesen 5×5=25 fólia.

B  A "legrafináltabb" megoldás talán, ha a blokkokat (akár több fóliára szétbontva) külön fóli­ákon készítjük el. Elsőre talán nem könnyű belátni, mire jó ez, pedig pl. az AutoCAD építészeti kie­gészí­tő-prog­ramja is ezt a megol­dást alkal­mazza. Ha pél­dául elég össze­tett blok­kokat használunk, az ablak-blokkot elhelyezve helyére kerülhet (külön fóli­ára) az ablak kótája, és mondjuk a födém­tervhez az ablak fölötti kiváltó. (E megoldás esetén termé­sze­tesen pl. az 1. eme­leti ab­la­kok csak akkor tűnnek el, ha beil­lesz­tési fóli­áju­kat lefa­gyaszt­juk!)

  Ebben az esetben is minden szinten külön kerülnek a falak (metszett szerke­zetek), és a nézet­vonalak (és még lehetne sraff, kóta…). A blok­kokat viszont beil­leszt­het­jük pl. a nézet­vonalak fóli­ájára, emiatt ilyen fóli­ákra nem lesz szükség – kivéve egyet-egyet blokk­típu­sonként (X itt is a szintek jele, B pedig a blokkok fóli­áit jelzi):
X_falak, X_nézetvonalak, B_ablak-ajtó, B_bútorok, B_feliratok – ez öt szintre 5×2+3=13 fólia.

»  Mi most beérjük a talán egyszerűbben értelmezhető A típussal!

• Blokkok használata

Blokk módosítása

Blokk defi­niá­lásakor, ha egy már létező blokk nevét adjuk meg, minden, a rajzba korábban beillesztett ilyen nevű blokk lecse­ré­lődik az új tarta­lomra. Így megte­hetjük, hogy beil­lesz­tünk mégegy ablak blokkot (tet­sző­leges helyre, de elfor­gatás nélkül), azt szét­vetjük, és az ere­deti rajz­elemek Blokk színűre állí­tása után (ugyan­azzal a beil­lesz­tési ponttal, azonos névvel) újra-defi­ni­áljuk. Ez kissé bonyolult eljárás, és több buk­ta­tója is van (pl. elfor­gatás, azo­nos beil­lesz­tési pont), ami, ha hibá­zunk, a már beil­lesz­tett blokkok elfor­dulását/elmoz­dulását ered­mé­nyez­heti. Szeren­csére van jobb módszer is.

Alakítsuk át a beillesztett ablak blokkot, hogy színe szabadon változtatható legyen.

  Adjuk ki a RefSzerk (REFedit) parancsot (Eszköz • Xref és blokk helyben szerkesztése > Referencia szerkesztése helyben (Tools • Xref and Block Editing > Edit Reference In-Place)), és válasszuk ki az egyik ablak-ot. A megje­lenő panel bol­dogan tudatja, hogy megta­lálta az ablak blokkot – mi is örülünk: [OK].

»  Ha nem a beágyazott objektumok automatikus kiválasztása opció van kijelölve, újabb kér­dést kapunk, hogy a blokk mely részeit kí­ván­juk módo­sítani. Mindet, úgyhogy válasszuk ki a blokk összes elemét (akár egy metsző (Crossing) ablakkal, mert most úgysem vá­laszt­hatunk ki mást, csak a blokk részeit).

A kiválasztás lezárása ([Enter]) után elsötétül a kép, csak az előbb kivá­lasz­tott blokk-ele­mek maradnak világosak. Válasszuk ki, majd állít­suk Blokk színü­re őket.

A válto­zásokat a RefSzerk (REFedit) parancs kia­dá­sakor auto­mati­kusan megje­lenő ezköz­tár utolsó gombjára kat­tintva ment­het­jük el (RefClose). Ha nem az elő­nyére válto­zott a helyzet, az előtte lát­ható gomb segít­ségével a válto­zá­sokat elvetve is kilép­hetünk a parancsból. A [+], ill. [–] jelű gombokkal (létező) elemek blokkba fogla­lásával, illetve blokk­ból való kie­melé­sével módo­sít­hatjuk a blokk tar­tal­mát.

Egymásba ágyazott blokkok

A megrajzolt széket definiáljuk szék nevű blokként (a jelölt beil­lesz­tési ponttal).
Ezután, hogy lássuk, hogy a blokkok egymásba is ágyaz­hatók, (a 0 fóliára beil­lesz­tett) 4 darab szék-ből, és egy (0.35m-es sugarú) körből hozzuk létre az étkező blokkot is.
Variációk
A Bútor1, illetve Bútor2 fóli­ákon rendezzük el az étkező blokkokat az alábbi ábrán látható módon (poláris kiosztás 45, ill. 60 fokonként, utóbbi az elemek forgatásával, előbbi anélkül).
Haladók a bútor-variációkat elkészíthetik külön alaprajzi szintként is.

Hogy ne kelljen mindent újrarajzolni, készítsünk másolatot az eddig megrajzolt határoló-falakról és ablakokról.

  Minden parancs kiadása nélkül (pl. egy Window ablakkal) jelöljük ki a falakat és ablakokat, és másoljuk az elemeket a Windows vágólapjára (Szerkesztés • Másolás alapponttal (Edit • Copy with base point)), bázis-pontként pl. a 0,0 pontot megadva.

  Az eddig használt Falak, Nyílászárók, és Nézet fóliák neve elé írjunk 0-át – ez lesz az földszinti verziójuk.

  Végül illesszük be az vágólapról az elemeket ([Ctrl]+[V]), az előbb mega­dot­tal azonos (0,0) pontba! Mivel ezek emlé­keznek eredeti (már nem létező) fóli­ájukra, újra létre­hozzák azokat, így nekünk már csak átne­vezésük fela­data marad: ezút­tal egy-egy 1-est a nevek elé írva elő­állít­juk az eme­leti alap­rajzot.

A "szabályos" (ám jóval bonyo­lultabb) megoldás az lenne, hogy minden rajz­elemről másolatot készítünk. A Másol (Copy) pa­rancs­nál nem csak két ponttal (bázis­pont + új pont) adható meg az elmozdulás, hanem eggyel is. Ekkor a 0,0 pontból a megadott pontba mutató vektor adja meg az elmozdulást, nekünk ezért most az elemek kivá­lasz­tása ([Enter]) után elég 0,0 [Enter] [Enter]-t beírni, hiszen így a máso­lat az ere­de­ti­vel azonos helyre kerül. Azután már csak a máso­latot (vagy még­inkább az Előző (Previous) opcióval könnyen kivá­laszt­ható ere­deti­ket) kell "áttenni" új fóli­ájukra…


Papírtér

Ábrázoljuk az ábra szerinti módon egyetlen lapon a különböző alaprajz-variációkat.

Elrendezés, papírtér nézetablak

A papírtér használatához az eddig használt Modell lapról – a grafikus terület alatti ElrendezésN (LayoutN) fülre kat­tint­va – át kell váltsunk egy elrendezési lapra. Ezen elren­dezési lap(ok) segít­ségével rendez­hetők össze­tar­tozó rajzok.

A papírtér (nomen est omen) a papíron megjeleníteni kívánt kép létrehozását segíti: tulajdon­képpen egy szigo­rúan két­dimen­ziós tér, ahol (e kor­lát­tól elte­kintve) szaba­don raj­zol­hatunk, írha­tunk. A dolog onnan kezd érdekes lenni, hogy papír­térben mó­dunk van létre­hozni ún. nézet­abla­kot (Viewport), melyek mintegy ablak­ként, megmu­tatják a modell-térben létre­hozott rajz vagy modell tet­sző­leges néze­tét.

A papírtér különbözik a modelltérben beállítható képernyő-felosztástól:

 •   mert papírtérben a nézet­ablakok maguk is rajz­elemekként visel­kednek: szabadon el- és áthelyezhetők, másolhatók, na­gyít­ha­tók vagy kicsi­nyít­hetők, nyújt­hatók – sőt akár át is fed­hetnek (ezt csak azért említem, mert eme (nem túl gyakran használt) képes­ségük alapján nevezik őket a magyar verzióban "átfedő" nézet­abla­koknak),

 •   mert a papír­téri nézet­ablakok tartalma (papír­térből) egyide­jűleg is nyom­tat­ható (abla­kon­ként külön megadva, hogy pl. takart­vonalas nyom­tatást kérünk-e),

 •   és mert a papír­téri nézet­abla­kokban módunk van a fóliák egyedi (csak az adott ablakra vonatkozó) lefa­gyasz­tá­sára.

  Papírtérben az origó a (szag­ga­tott vonal­lal jelzett) nyom­tat­ható terület bal alsó sarka. Ez néha jó, néha viszont nem: elég fura pél­dául, hogy a nyom­ta­tási margó helye az aktu­ális nyom­tató függ­vé­nyében változik.

Rajzoljunk egy 100×110 mm-es nézetablakot a bal alsó saroktól 1-1 cm-rel elmaradva.

Nézetablak létrehozása az MNézet (MView) paranccsal (Nézet • Nézetablakok > 1 nézetablak (View • Viewports > 1 Viewport)), a nézet­ablak átló­jának két vég­pontját megadva történhet. Mivel most a "papíron" dol­go­zunk, (a modell­téri mérték­egy­ségtől függet­lenül) a mére­teket milli­méterben (esetleg inch-ben…) kell megad­nunk:

•> MNézet (MView) 10,10 @110,100.

»  Ha nem akarjuk, hogy nyomta­tásban látszód­janak a nézet­ablak kontúr­jai, hozzunk létre egy külön fóliát, s azt kap­csol­juk ki (Ki (Off), nem Fagyaszt (Freeze)!), vagy tiltsuk le nyom­tatá­sát!

  A nézet­ablakok nem csak téglalap alakúak lehetnek – az MNézet (MView) parancs Objektum (Object) opció­jával bármely zárt vonallánc, kör, ellipszis, spline, vagy lemez (Region) rajz­elem nézet­ablakká konver­tál­ható!

Az elrendezési lapokon is mani­pulál­hatjuk a modellt, hisz egy nézet­ablakra duplán kattintva átléphetünk modell­térbe. A papír­térbe való vissza­téréshez kattintsunk duplán a nézet­abla­kokon kívülre, vagy az alsó stá­tuszsor [MODELL] gombjára.


Nézetablak fóliái

Annak érdekében, hogy egyazon lapra is össze­ren­dez­hes­sünk eltérő fólia-össze­állí­tá­st igénylő rajzokat, mód van arra, hogy akár minden nézet­ablak­ban egye­dileg megadjuk, hogy ott mely fóliákat nem kívánjuk megje­le­ní­teni

  A Fagyasztás az aktuális nézetablakban (Current VP Freeze) oszlopra kattintva le­til­tható az aktuális nézet­ab­lak­ban nem-kívá­na­tos fólia tar­tal­má­nak megje­le­ní­té­se, a Fagyasztás új nézetablakban (New VP Freeze) oszlopra kat­tint­va ugyan­ez min­den később létrehozott nézet­ablakra beál­lít­ható.

  A printer ikonra kattintva letilthatjuk az adott fólia tartalmának nyomtatását (a képernyő-megjelenés nem módosul).

Nézetablak léptéke

A nézet­ablakban megjelenő kép léptékét a modelltéri és papírtéri alap­egységek arányának megadásával állíthatjuk be. Egy­sze­rű­en azt kell meg­ad­juk, egy modell­téri egység (pél­dánk­ban méter) hány papír­téri egység (azaz milli­méter) hosszú kell legyen; így pl. egy méteres alap-egységgel létre­hozott rajz 1:200-as léptékű képéhez tartozó szorzó (1m/200mm = 1000mm/200mm) 5, 1:50-eshez tar­tozó (1000/50) 20 lesz. E szorzó (a nézetablakot kiválasztva) megadható a do­sí­tás • Tu­laj­don­ságok (Modify • Properties) menüpont panelének Fel­hasz­ná­lói lép­ték (Custom Scale) rovatában is.

»  Ugyanazon panel Megjelenítés rögzítése (Display locked) rovatában Igent választva a beállított lépték rögzíthető.

»  A LéptékListaSzerk paranccsal fölvehetők új léptékek a panelen fölsorolásra kerülő léptékek közé. Érdemes is ezt tenni, hisz így a Szabványos lépték (Standard scale) rovatban mindig elérhetők lesznek.

Állítsuk be nézetablak 1:100-as nagyítását, és azt, hogy csak az egyik bútorozási verziót mutassa.

Elsőként fagyasszuk le az adott nézet­ablakban a Bútor2 fóliát (Current VP Freeze). A szerkesztési vonalak fóli­áját is érdemes lefa­gyasz­tani, akár minden jövendő nézet­ablakra vonat­kozó­lag is (New VP Freeze).


A Zoom parancs Közép (Center) opci­ójával egyszerre végez­hetjük el a rajz helyze­tének és lépté­kének beállítását. Ennek hasz­nála­takor elő­ször meg kell adnunk a nézet­ablak köze­pére iga­zí­tandó pontot, jelen esetben célsze­rűen az alap­rajz közép­pontját (0,0), majd a méret­arányt (a fönti­eknek megfe­lelően: 10XP).

•> Zoom Közép(Center) 0,0 10XP

Feliratozáshoz használjuk az egysoros szövegek speci­alis­táját, a DSzöveg (DText) parancsot (Rajz • Szöveg > Egysoros szöveg (Draw • Text > Single Line Text)). A szövegek igazítása legyen közép­pontjuk (Közép Fe­le­ző (Middle Center)), beil­lesz­tési pontjuk pedig a nézet­ablakok határ­vona­lainak fele­ző­pontja.

  A Stílus (STyle) parancs (Formátum • Szövegstílus (Format • Text Style) menü­pont) panelén állít­hat­juk be és módo­sít­hatjuk a szöveg-stílus(oka)t (betűtípus, méret…) E stílusokból választhatunk a kótázáshoz is.

  A Tulajdonságok (Properties) panelen állítható a szöveg stílusa, mérete, ill. be­il­lesz­tési pont­hoz viszo­nyí­tott hely­ze­te.


A második nézet­ablakot az első máso­lásával is elő­állít­hatjuk – ily módon nem kell foglal­koz­nunk pl. a méret­arány-beál­lí­táss­al, csak a másik bú­to­ro­zási vál­tozat fóli­áját kell be-, ez elsőét pedig ki­kap­csolni.
Az M = 1:200-as átnézeti rajz elő­állí­tása mindenben az előbbieknek megfe­le­lően történik, csak a méret­arány változik (5XP), és mind­két Bútor fólia mel­lett le kell fa­gyasszuk a Kóták, és a Nyílászárók fóli­áját is.

Strommer L. • BME Építészeti Ábrázolás Tanszék