Országház • déli torony

	Kőrekonstrukció Az Országház kö­ve­i­nek fel­ú­jí­tá­sá­ról min­den­ki­nek e­szé­be jut a ré­gi mon­dás, hogy mi­re "kör­be­ér­nek" a kö­vek ja­ví­tá­sá­val, kezd­he­tik e­lől­röl. En­nek ter­mé­sze­te­sen van is né­mi a­lap­ja – csak épp a "kör­idő" nem kö­zöm­bös. A kö­vek fel­újí­tá­sá­val u­gya­nis még egy­szer sem "ér­tek kör­be", s így az ere­de­ti hom­lok­zat­ré­szek e­re­de­ti kö­vei több mint száz éve he­lyü­kön van­nak. A fel­újí­tás és kő­re­kons­truk­ci­ó so­rán pe­dig épp azért cse­ré­lik le a kö­ve­ket új, ke­mé­nyebb mész­kő­re hogy le­he­tő­leg minél ké­sőbb kell­jen új­ból hoz­zá­juk nyúl­ni. Van azon­ban né­hány té­nye­ző, ami a tar­tós­ság el­len hat. Leg­fon­to­sabb ter­mé­sze­te­sen a nö­vek­vő lég­szennye­zett­ség (az Or­szág­ház épí­té­se­kor hasz­ná­la­tos egy-két "ló"-erős köz­le­ke­dé­si esz­kö­zök­kel kap­cso­lat­ben "ki­pu­fo­gó gá­zok"-ról még be­szél­ni is il­let­len­ség). A má­sik fon­tos té­nye­ző a ter­ve­zés kon­cep­ci­ó­ja: az épü­let egész meg­je­le­né­sé­vel kort, időt­len­sé­get kí­ván su­gá­roz­ni – ez­zel a kép­pel pe­dig nem fér össze a por rá­üle­pe­dé­sét aka­dá­lyo­zó tü­kör­si­má­ra csi­szolt, csil­lo­gó fe­lü­let­kép­zés – a kö­vek fe­lü­le­tét in­kább kü­lön ér­de­sí­tik is. Déli torony A to­rony itt áb­rá­zolt ré­sze hoz­zá­ve­tő­leg a fő­pár­kány ma­gas­sá­gá­ból in­dul – on­nan te­hát, a­hol a hom­lok­zat töb­bi ré­sze vég­ző­dik. Ide már csak az ü­lés­ter­mek és a köz­pon­ti ku­po­la tö­me­ge emel­ke­dik, a tor­nyok ma­gas­sá­gá­nak vi­szont na­gyob­bik fe­le eb­be a sza­kasz­ba e­sik. Ám ez a rész nem emi­att kü­lön­le­ges. A mész­kő a hom­lok­zat leg­na­gyobb ré­szén csak bur­ko­lat, itt vi­szont (nagy­já­ból a fő­pár­kány­tól föl­fe­lé) a to­rony va­ló­di "kő­torony". Emi­att ter­mé­sze­te­sen a kö­vek bel­ső fe­lü­le­té­nek geo­met­ri­á­ja is bo­nyo­lul­tabb, kü­lö­nö­sen a pár­ká­nyok ma­gas­sá­gá­ban, ahol be­lül fö­dém is ké­szül.A kül­ső és bel­ső geo­met­ria össze­han­go­lá­sa, a hom­lok­zat vissza­lép­cső­zé­se, va­la­mint a nyolc­szög alap­rajz (és az ab­ba va­ló át­me­net) mi­att nem rit­ka, hogy a kö­vek ma­gas­sága el­té­rő, és eset­leg több sor után kell új­ra pon­to­san ta­lál­koz­ni­uk. Túl­zás nél­kül el­mond­ható hát, hogy a to­rony az egész hom­lok­zat egyik leg­össze­tet­tebb része.
Terv és modell A dé­li to­rony kő­re­kons­truk­ci­ós ter­vé­nek alap­já­ul az észa­ki to­rony né­hány év­vel ko­ráb­bi fel­újí­tá­sa­kor ké­szült ter­vek szol­gál­tak. E ter­vek, és a kie­gé­szí­tő fel­mé­ré­sek alap­ján ké­szül­tek el a ha­gyo­má­nyos (két­di­men­zi­ós) kő-ter­vek szá­mí­tó­gé­pes meg­fe­le­lői. A to­rony al­só ré­szén ez ele­gen­dő is volt, ám a fő­pár­kány fö­löt­ti ré­szen (épp a fönt leírt okok­ból) szük­sé­ges­nek tűnt a há­rom­di­men­zi­ós mo­dell je­len­tet­te erő­sebb kont­roll. A mo­dell a el­ké­szí­té­se­kor a tel­jes pon­tos­ság­ra tö­re­ked­tünk, s ezt annyi­ra be is tar­tot­tuk, hogy nem­egy­szer a tér­be­li mo­dell né­ze­te­i­ből állí­tot­tuk e­lő a kő­ter­ve­ket. Ez a mód­szer, az épü­let szi­go­rú geo­met­ri­ai pon­tos­sá­ga, szer­kesz­tett­sé­ge mi­att igen jól be­vált. Ter­mé­sze­te­sen a dí­szí­tő fa­rag­vá­nyok mo­del­le­zé­se már szét­fe­szí­tet­te vol­na a ren­del­ke­zés­re ál­ló gép és prog­ram kor­lá­ta­it – de iga­zá­ból szán­dék sem volt rá. A mo­dell je­len álla­po­tá­ban az or­na­men­se­ket be­fog­la­ló for­mák­kal kö­ze­lí­tet­tük, ami a va­ló­ság­ban is lé­te­ző fá­zis: a kő­fa­ra­gó ál­ta­lá­ban ilyen ál­la­pot­ban ad­ja át a kö­vet a kő­szob­rász­nak. Képek A terv el­ké­szül­te után föl­me­rült, hogy a több­száz mun­ka­órát kép­vi­se­lő tér­be­li mo­dell­ről ké­szül­je­nek fo­to­re­a­lisz­ti­kus ké­pek is. Ha­son­ló ké­pek több­nyi­re az­zal a cél­lal ké­szül­nek, hogy egy terv vár­ha­tó jö­vő­beli ké­pét mu­tas­sák. Er­re je­len eset­ben nincs szükség, hisz a mo­dell ere­de­ti­jé­ről szá­mos fo­tó ér­he­tő el – így in­kább más­hol nem lát­ha­tó ké­pe­ket pró­bá­lok mu­tat­ni az épü­let­ről: rész­le­te­ket, me­lyek ma­gas­sá­guk és hely­ze­tük alap­ján hét­köz­na­pi ha­lan­dó szá­má­ra lát­ha­tat­la­nok, il­let­ve több kő­sort át­fo­gó és meg­bon­tó (a va­ló­ság­ban so­ha nem lé­te­zett) be­ál­lí­tá­so­kat, ahol to­rony épí­té­sé­nek fá­zi­sai "egy­más­ra csúsz­tat­va" szem­lél­te­tik a to­rony tek­to­ni­ká­ját, kö­ve­i­nek egy­más­ra épü­lé­sét. Strommer László

Tervező:

Steindl Imre
(1884)

Rekonstrukció:

Reneszánsz Rt.
(2000–02)

Tervek:

2M Studió
Masznyik Csaba,
Gábor Mónika,
Kovordányi György,
Niszler Katalin,
Ormai Rita,
Szabó Ágnes

3D.modell:

Strommer László