Szent István emlékmű • Esztergom

A millenniumi Szent István emlék­mű szer­ves ré­szét ké­pe­zik az em­ber­ala­kok fölé maga­sodó, épü­lő­ben lé­vő bol­to­zat met­sző­dő kő­bor­dá­i­nak ha­tó osz­lo­pok – me­lyek per­sze nem tö­mör kő­bor­dák, ha­nem acél tar­tók­ra he­lye­zett kő­ele­mek. Az egyik ne­héz­sé­get épp az je­len­tet­te, hogy ta­lál­ko­zá­suk he­lyén az acél tar­tók víz­szin­tes leme­ze­it az erő­át­adás érde­ké­ben egy­más­ra kel­lett la­pol­ni, amit per­sze a kő­ele­mek bel­ső ke­reszt­met­sze­té­nek is kö­vet­ni­e kel­lett. A leg­na­gyobb ki­hí­vást ma­guk az át­met­sző­dő pro­fi­lok okoz­ták: míg az acél tar­tót négy ol­dal­ról ta­ka­ró kö­vek ál­ta­lá­nos he­lyen füg­get­le­nek egy­más­tól, a bor­dák ta­lál­ko­zá­sá­nál ki­fa­rag­ha­tat­la­nul és el­helyez­he­tet­le­nül egy­más­ba ha­rap(ná)nak, amit – a vá­gá­sok he­lyé­nek he­lyes meg­vá­lasz­tá­sá­val – min­den­képp el kel­lett ke­rül­ni.A vég­ső fela­da­tot pe­dig az el­ké­szült mo­dell eg­zakt do­ku­men­tá­lá­sa je­len­tet­te, hogy azt a kő­fa­ra­gók is re­kons­tru­ál­ni tud­ják – ezt szol­gál­ták a bal ol­da­lon lát­ha­tó­ak­hoz ha­son­ló fá­zis­áb­rák.

Strommer László