•  Tárgyraszterkövetés (Object Snap Tracking): e mód is arra szolgál, hogy egy új pontot a már ismer­tekhez képest adhassunk meg. Talán egysze­rűsített követésnek (tracking) nevez­hetnénk, egyrészt mert haszná­latá­hoz nem kell kiadni parancsot, másrészt mert csak „egylépcsős”, azaz nem lehet egy pontot több irányban elmozdítani (pl. vízszin­tesen 1m, majd függő­legesen .5m).
Ki/be kapcso­lása az [F11] billen­tyűvel, vagy az álla­pot­jel­ző sorban az TRKÖVETÉS (OTRACK) kapcso­lóval.

Eddig többnyire a „hagyományos” AutoCAD parancs-formát használtuk, de van mód fordított logikájú (azaz a Windows-ban szokásos), parancsadásra is: először kiválasztani a módosítandó rajzelem(ek)et, és utána a szerkesztési parancsot.

Előválasztás

Ha (a PICKFIRST változó értéke 1, és) bármiféle parancs kiadása nélkül (a szokásos módon) kijelölünk rajzelemeket, majd kiadunk egy szerkesztési parancsot, a parancs az előzőleg kijelölt rajzelemeken hajtódik végre.

»  Az előválasztás sajnos nem minden parancs esetén működik!

•  Az előválasztást a kívánt művelet végeztével ajánlott megszüntetni (2×[Esc]), különben az új parancs esetleg az előválasztott rajzelemeken hajtódik végre!

Fogópontos szerkesztés

Ha (a GRIPS változó értéke 1, és) bármiféle parancs kiadása nélkül jelölünk ki rajzelemeket, azok nemcsak szaggatottak lesznek, hanem jellemző pontjaikon fogópontok jelennek meg. Ha egy fogópontra kattintunk, az aktívvá válik, és belépünk a fogópontos szerkesztés üzemmódba. Több fogópont aktívvá tételéhez kijelölésük közben a [Shift] billentyűt lenyomva kell tartani: ekkor az első [Shift] nélküli kattintás jelenti az átlépést.

•  A fogópontos szerkesztés műveletei: NYújt (STretch) (ez az alapértelmezés), MOzgat (MOve), Forgat (ROtate), Lépték (SCale), Tükröz (MIrror). A műveletek közt a kiemelt betűket begépelve válthatunk, vagy [Enter]-t nyom­kodva a fönti sorrendben lépkedhetünk.

•  Lehetőség van a művelet bázispontjának megadására (Bázispont (Basepoint) opció). Ha ezt nem adjuk meg, az utol­só­ként aktivizált fogópont lesz a bázispont.

•  Valamennyi művelet kombinálható (többszörös) másolással, ha az (első) új pont megadásakor a [Ctrl] billentyű le van nyomva (=Másol (Copy) opció).

•  Természetesen itt is van belső Vissza (Undo) opció, és itt is aktívak pl. a tárgyraszterek (de az aktív fogópontok e nél­kül is megtalálhatóak).

•  A legtöbb parancs működése alig változik – a Nyújt (STretch) esetén talán nagyobb rugalmasságot ad, hogy egy­sze­rűbben megadható, mely rajz­elem(ek) mely végpontja(i) kell elmozduljanak.

•  A kijelölés céldobozának mérete (pixelekben) a PICKBOX vál­to­zóval , a fogópontokat jelölő négyzetek mérete (szintén pixelekben) a GRIPSIZE vál­to­zóval adható meg.

A rajzban többször használni kívánt elemekből, szimbólumokból (pl. nyílászárók) érdemes blokkokat létrehozni.

•  A gyakran használt elemek egysze­rűen beilleszt­hetők a rajzba, nem kell pl. minden ablakot külön megraj­zolni, vagy egy elő­zőleg meg­raj­zolt ablak minden elemét máso­lásra kije­lölni.

•  Az utólagos módosítások átvezetése egyszerűbbé válik (mint látni fogjuk, a blokkok átdefiniálhatók).

•  A rajzfájl kisebb lesz, mivel a blokk definícióját csak egyszer kell elmenteni, a beillesztett példányoknak már elég az egyedi tulaj­donságait (pl. helyét) eltárolni.

Fóliakezelés

A fóliák persze nem elsősorban a rajz „színesítését”, a színek kezelését szol­gál­ják; a fóli­ákra bontással lesz módunk pl. arra, hogy csak az épp látni kívánt ele­me­ket lássuk. Az ábrán látható módon, a legördülő lista megfelelő ikonjára kat­tint­va (is) állít­hat­juk a fóliák álla­potát.

1  Ki/Be (Off/On): kikapcsolt fólián lévő rajzelemek nem jelennek meg. (Aktuális fó­lia kikap­cso­lá­sakor nem látjuk, mit rajzolunk – de van aki sakkozni is „vakon” szeret...)

2  Fagyaszt/Olvaszt (Freeze/Thaw): fa­gyasz­tott fóliával nem számol a program, s így (pl. több­szintes épület esetén) me­mó­riát/időt ta­ka­rít­ha­tunk meg. Fa­gyasz­tott fólián lévő elemek csak a rajz újra­ge­ne­rálása után jelen­nek meg!

4  Zár/Nyit (Lock/Unlock): lezárt fólián lévő elemek nem mozgathatók, törölhetők, de pl. végpontjaik továbbra is föl­hasz­nál­hatók a szerkesztéshez.

A 0 fólia szerepe

A 0 fólia speciális abban a tekintetben is, hogy az azon megrajzolt elemek blokká kapcsolás után mindenben úgy viselkednek, mintha a blokk beil­lesz­tési fóliáján lennének, ezért eltűnnek, ha a beil­lesz­tési fóliát kikap­csoljuk (Off).

Bármely más fólián megrajzolt rajzelem blokkba foglalva megőrzi eredeti fóliáját – s minthogy az ilyen rajzelem nincs a blokk beil­lesz­tési fóliáján, azt hiába is kapcsoljuk ki, az elem látható marad – ha azonban eredeti fóliáját kapcsoljuk ki, vagy fagyasztjuk, értelemszerűen eltűnik a rajzból, a beillesztési fólia állapotától függetlenül.

»  Ha a blokk beil­lesz­tési fóliáját fa­gyaszt­juk, annak tar­tal­mával nem számol a program, s így a blokk (tekintet nélkül elemeinek fóliájára) mindenképp eltűnik (épp ezért van külön Off és Freeze).

Blokk-tulajdonságok (szín, vonaltípus, és -vastagság)

A blokk elemeinek színe, vonaltípusa, és -vastagsága négyféle lehet. (Mivel az elv teljesen azonos, most csak a színekről szólunk, de termé­szetesen az alábbiak igazak a vonal­típusra, és -vastagságra is!)

•  Ha megha­táro­zott (pl. zöld, piros) színű elemeket foglalunk blokkba, azok természetesen beillesztés után is mindig ugyanolyan színűek maradnak. (➔Minden ilyen blokk azonos színű!)

•  Ha nem a 0 fólián lévő, Fólia (ByLayer) színű rajz­elemek kerülnek a blokkba, meg­őrzik eredeti fóliájukat, s így mindig annak színét viselik, bármilyen színűre is módosítjuk magát a blokkot! (➔Minden ilyen blokk azonos színű!)

•  Ha a 0 fólián lévő Fólia színű rajzelemek kerülnek a blokkba, úgy visel­kednek, mintha a blokk beil­lesz­tési fóli­áján lennének, s így a beil­lesz­tési fó­lia színét fogják fölvenni. (➔Minden azonos fóli­án lévő ilyen blokk azo­nos színű!).

•  Ha a blokkba foglalt rajzelemek Blokk (ByBlock) színűek, akkor eredeti fóli­ájuk­tól függet­lenül beil­lesz­tés után mindig a blokk színét fogják fölvenni! Termé­sze­tesen ha maga a blokk Fólia színű, az ilyen elemek is a blokk beil­lesz­tési fóli­ájá­nak színét mutatják, de színük most (a blokk színének módo­sítá­sával) szaba­don megvál­toz­tat­ható.

Fólia-rendszerek

Mindez természetesen nem öncélú bonyolultság, hanem lehe­tőség, hogy több­féle­képp alakítsuk a fóliák rend­szerét. Lás­sunk két „tiszta” példát, és nézzük meg, hogy alakul egy több­szin­tes ház fólia-rendszere a két esetben!

A  A legkevésbé föltűnő megoldás az, ha a blokk minden vonala a 0 fóli­ára kerül, és Blokk színű (vonal­típusú…). Ilyenkor a blokk szinte úgy viselkedik, mintha egy testre szabott rajz­elem lenne: szaba­don áthe­lyez­hető a fóliák közt, de egye­dileg is változ­tat­ható a színe, és ha a fóli­áját kikap­csoljuk, jól­nevel­ten eltű­nik.

•  Ebben az esetben minden külön kezelni kívánt elem-típusnak minden szinten külön fólia kell (X a szintek jele):
X_falak, X_nézetvonalak, X_ablak-ajtó, X_bútorok, X_feliratok – ez pl. öt szintre összesen 5×5=25 fólia.

B  A „legrafináltabb” megoldás talán, ha a blokkokat (akár több fóliára szétbontva) külön fóli­ákon készítjük el. Elsőre talán nem könnyű belátni, mire jó ez, pedig pl. az AutoCAD építészeti kie­gészí­tő-prog­ramja is ezt a megol­dást alkal­mazza. Ha pél­dául elég össze­tett blok­kokat használunk, az ablak-blokkot elhelyezve helyére kerülhet (külön fóli­ára) az ablak kótája, és mondjuk a födém­tervhez az ablak fölötti kiváltó. (E megoldás esetén termé­sze­tesen pl. az 1. eme­leti ab­la­kok csak akkor tűnnek el, ha beil­lesz­tési fóli­áju­kat lefa­gyaszt­juk!)

•  Ebben az esetben is minden szinten külön kerülnek a falak (metszett szerke­zetek), és a nézet­vonalak (és még lehetne sraff, kóta…). A blok­kokat viszont beil­leszt­het­jük pl. a nézet­vonalak fóli­ájára, emiatt ilyen fóli­ákra nem lesz szükség – kivéve egyet-egyet blokk­típu­sonként (X itt is a szintek jele, B pedig a blokkok fóli­áit jelzi):
X_falak, X_nézetvonalak, B_ablak-ajtó, B_bútorok, B_feliratok – ez öt szintre 5×2+3=13 fólia.

»  Mi most beérjük a talán egyszerűbben értelmezhető A típussal!

Blokk módosítása

Blokk defi­niá­lásakor, ha egy már létező blokk nevét adjuk meg, minden, a rajzba korábban beillesztett ilyen nevű blokk lecse­ré­lődik az új tarta­lomra. Így megte­hetjük, hogy beil­lesz­tünk mégegy ablak blokkot (tet­sző­leges helyre, de elfor­gatás nélkül), azt szét­vetjük, és az ere­deti rajz­elemek Blokk színűre állí­tása után (ugyan­azzal a beil­lesz­tési ponttal, azonos névvel) újra-defi­ni­áljuk. Ez kissé bonyolult eljárás, és több buk­ta­tója is van (pl. elfor­gatás, azo­nos beil­lesz­tési pont), ami, ha hibá­zunk, a már beil­lesz­tett blokkok elfor­dulását/elmoz­dulását ered­mé­nyez­heti. Szeren­csére van jobb módszer is.

Elrendezés, papírtér nézetablak

A papírtér használatához az eddig használt Modell lapról – a grafikus terület alatti ElrendezésN (LayoutN) fülre kat­tint­va – át kell váltsunk egy elrendezési lapra. Ezen elren­dezési lap(ok) segít­ségével rendez­hetők össze­tar­tozó rajzok.

A papírtér (nomen est omen) a papíron megjeleníteni kívánt kép létrehozását segíti: tulajdon­képpen egy szigo­rúan két­dimen­ziós tér, ahol (e kor­lát­tól elte­kintve) szaba­don raj­zol­hatunk, írha­tunk. A dolog onnan kezd érdekes lenni, hogy papír­térben mó­dunk van létre­hozni ún. nézet­abla­kot (Viewport), melyek mintegy ablak­ként, megmu­tatják a modell-térben létre­hozott rajz vagy modell tet­sző­leges néze­tét.

A papírtér különbözik a modelltérben beállítható képernyő-felosztástól:

 •   mert papírtérben a nézet­ablakok maguk is rajz­elemekként visel­kednek: szabadon el- és áthelyezhetők, másolhatók, na­gyít­ha­tók vagy kicsi­nyít­hetők, nyújt­hatók – sőt akár át is fed­hetnek (ezt csak azért említem, mert eme (nem túl gyakran használt) képes­ségük alapján nevezik őket a magyar verzióban „átfedő” nézet­abla­koknak),

 •   mert a papír­téri nézet­ablakok tartalma (papír­térből) egyide­jűleg is nyom­tat­ható (abla­kon­ként külön megadva, hogy pl. takart­vonalas nyom­tatást kérünk-e),

 •   és mert a papír­téri nézet­abla­kokban módunk van a fóliák egyedi (csak az adott ablakra vonatkozó) lefa­gyasz­tá­sára.

Az elrendezési lapokon is mani­pulál­hatjuk a modellt, hisz egy nézet­ablakra duplán kattintva átléphetünk modell­térbe. A papír­térbe való vissza­téréshez kattintsunk duplán a nézet­abla­kokon kívülre, vagy az alsó stá­tuszsor [MODELL] gombjára.

Nézetablak fóliái

Annak érdekében, hogy egyazon lapra is össze­ren­dez­hes­sünk eltérő fólia-össze­állí­tá­st igénylő rajzokat, mód van arra, hogy akár minden nézet­ablak­ban egye­dileg megadjuk, hogy ott mely fóliákat nem kívánjuk megje­le­ní­teni

•  A Fagyasztás az aktuális nézetablakban (Current VP Freeze) oszlopra kattintva le­til­tható az aktuális nézet­ab­lak­ban nem-kívá­na­tos fólia tar­tal­má­nak megje­le­ní­té­se, a Fagyasztás új nézetablakban (New VP Freeze) oszlopra kat­tint­va ugyan­ez min­den később létrehozott nézet­ablakra beál­lít­ható.

•  A printer ikonra kattintva letilthatjuk az adott fólia tartalmának nyomtatását (a képernyő-megjelenés nem módosul).

Nézetablak léptéke

A nézet­ablakban megjelenő kép léptékét a modelltéri és papírtéri alap­egységek arányának megadásával állíthatjuk be. Egy­sze­rű­en azt kell meg­ad­juk, egy modell­téri egység (pél­dánk­ban méter) hány papír­téri egység (azaz milli­méter) hosszú kell legyen; így pl. egy méteres alap-egységgel létre­hozott rajz 1:200-as léptékű képéhez tartozó szorzó (1m/200mm = 1000mm/200mm) 5, 1:50-eshez tar­tozó (1000/50) 20 lesz. E szorzó (a nézetablakot kiválasztva) megadható a Módo­sí­tás • Tu­laj­don­ságok (Modify • Properties) menüpont panelének Fel­hasz­ná­lói lép­ték (Custom Scale) rovatában is.

»  Ugyanazon panel Megjelenítés rögzítése (Display locked) rovatában Igent választva a beállított lépték rögzíthető.

»  A LéptékListaSzerk paranccsal fölvehetők új léptékek a panelen fölsorolásra kerülő léptékek közé. Érdemes is ezt tenni, hisz így a Szabványos lépték (Standard scale) rovatban mindig elérhetők lesznek.