Építész-informatika 2 

AutoCAD 2D/2

 digitális ábrázolás 


A feladat első része az ábrán látható alap­rajz meg­raj­zo­lása.

  Java­solt méte­res alap-lép­ték, és az ACAD-Hu.DWT sab­lon­fájl haszná­lata.


  Akinek a pontok és távol­sá­gok meg­adása, ill­et­ve fó­li­ák létre­ho­zá­sa már nem jelent nehéz­séget, ment­se le és nyis­sa meg ezt a rajz­fájlt, és foly­tas­sa a mun­kát a kö­vet­ke­ző gya­kor­lat­tal.

Rajzolás méretekkel

Rajzi egység

A rajz alapegységét mindenki maga választhatja meg! Hogy egy rajzi egység métert, centimétert, millimétert (vagy épp lábat) jelent, azt magunk dönthetjük el. Nem mindegy persze: nem ideális pl. a milliméterben rajzolni egy több-hek­táros terület beépítési tervét – sok nehézséget és hibát okozhat a koordináták nagy számainak értelmezése.

  A Mértegys (Units) (azaz Formátum • Mértekegység (Formats • Units)) parancs paneljén célszerű kiválasztani a használni kívánt szög-, és hosszúsági mérték­egységeket, illetve megjelenítési pontosságukat.

A szabad méretrend-választás következtében nem valószínű, hogy épp akkora rajz-területet látunk, amekkorát a rajz megkívánna, ezért érdemes még a rajzolás megkezdése előtt beállítani a rajzhatárokat (Rhatár (Limits)).

•> RHATÁR(LIMITS) (•>vagy Formátum • Rajzhatárok (Formats • Drawing Limits))
-6,-5[Enter]6,5[Enter] (•>a rajzterület bal alsó és jobb fölső sarka – méterben)

A rajz­határ meg­adá­sa per­sze(?) nem változ­tatja meg a meg­jele­nített rajz­terü­letet, erre hasz­nál­juk a már ismert Zoom parancs Mind (All) opcióját (Nézet • Zoom • Mind (View • Zoom • All) menü­pont).

»  Ez meg­jele­níti az összes rajz­ele­met és a rajz­határt – épp ezért zavaró, ha az utóbbi túl nagyra van állítva.

»  Nem szükséges, de általában jó ötlet úgy rajzolni, hogy az origó a rajz egy jellemző pontjába (pl. a bal alsó sarokba, vagy cen­trá­lis térnél az alap­rajz közép­pont­jába) essen

»  Ha a koor­diná­ta­rend­szert jelző ikon zavaró helyen van, akár ki is kap­csol­hat­juk: (Nézet • Megjelenítés > FKR ikon > Be (View • Display > UCS Icon > On)).

Pontok, távolságok megadása

A koordináták megadása történhet:

 •  Derékszögű koordinátarendszerben: x, és y koordináták megadásával, vesszővel elválasztva (x,y)

 •  Poláris koordinátarendszerben: távolság (d), és szög (a) megadásával, kisebb-jellel elválasztva (d<a)

 •  Abszolút koordinátákkal: az (épp aktuális) koordinátarendszer origójához képest (formátum: x,y ill. d<a)

 •  Relatív koordinátákkal: (pl. rajzolás közben) az utolsóként megadott ponthoz képest (formátum: @x,y ill. @d<a)

Szög-megadás egérrel

Legtöbbször a relatív polárkoordinátákat fogjuk használni, a legkevesebb gépelést igénylő pontmegadási mód ugyanis az, ha (a kezdőpont megadása után) az egeret a kívánt irányba mozdítjuk (Orto), majd begépeljük a következő pont távolságát (pl. .5[Enter]).

KÖVetés (TRAcking)

Az eddig megismert pontmegadási módszerek a vonallánc első pontjának megadásánál még nem alkalmazhatók. Ott sem kell azért mindig kiszámolnunk az abszolút koordinátákat: elég, ha a már megrajzolt rajzelemektől való távolságot ismerjük, onnan a követés (tracking) segítségével eljuthatunk a kezdőpontba.

Koordináta-kijelzés

Ehhez persze jól jön, hogy (az alsó állapotjelző sorban) visszajelzést kapunk a kurzor aktuális koordinátájáról. E kijelzés (COORDS) módja változtatható (az [F6] billentyűvel): 0•> csak pontkijelöléskor változik a kijelzés, 1•> mindig a kurzor abszolút (derékszögű) koordinátáit jeleníti meg 2•> a kurzor relatív polárkoordinátáit jelzi ki.


Háló (Grid), és Raszter (Snap) rajzolás-segítők

A már említett Orto (Ortho) ([F8]), és Tárgyraszter (OSnap) ([F3]) segí­tők mel­lett vannak további, a mére­tekhez kapcso­lódó rajzo­lás-segí­tők.

 •  Háló (Grid): megje­lení­ti az adott rács­pont­távol­ságú segédhálót (ki/be kapcsolása: [F7], vagy az alsó álla­pot­jelző sor­ban a megfelelő kapcso­lóval). Ez csak op­ti­kai segít­ség, a pont-megadást nem be­folyá­solja!

 •  Raszter (Snap): bekap­csolá­sakor az egér­kur­zor­ral csak adott (állít­ható) rács­pont­távol­ságú háló pont­jaira lehet ugrani, és az e hálóra illesz­kedő pon­tokat megadni (ki/be kapcso­lása: [F9], vagy az alsó álla­pot­jelző sor­ban a megfelelő kapcso­lóval). E segítőt mind az Orto (Ortho), mind a Tárgyraszter (OSnap) fölül­bírálja!

»  Beál­lí­tás a Rajzbeállítások (Drafting Settings) panelen (Eszköz • Rajzbeállítás (Tools • Drafting Settings)).

A fönti pontmegadási módok gyakorlásával rajzoljuk meg a bal alsó négyzetes pillért vonalláncként (az origót az alaprajz középpontjába feltételezve).

•> VLánc(PLine) (•>elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő ikon)
-1.05,-1.05 (•>abszolút derékszögű koordináták – méterben)
@.3,0 (•>relatív derékszögű koordináták)
@.3<90 (•>relatív polárkoordináták)
(•>relatív polárkoordináták: az irányt (Orto módban) az egér balra húzásával adjuk meg, majd:) .3
Zár(Close) (•>a vonallánc bezárása)

Tégl (Rectang), Poligon (PolyGon)

Nem minden rajzolási parancshoz tartozik külön elem-típus. A Tégl (Rectang) utasítás például téglalap alakú, zárt vonalláncok létrehozására szakosodott, és így csak két átló-végpont megadását igényli. A Poligon (Polygon) parancs pedig szabályos sokszög alakú, zárt vonalláncok létrehozását könnyíti meg. A parancs tetszőleges oldalszámú adott oldalhosszúságú (Él (Edge) opció), vagy adott sugarú kör belsejébe (Inscribed), ill. köré (Circumscribed) írt sokszög rajzolását végzi.

A "késztermék" viszont semmiben sem különbözik a VLánc (PLine) utasítással létrehozott (zárt) vonallánctól.

A hatszög alakú helyiség-kontúr legegyszerűbben a Poligon (Polygon) paranccsal hozható létre

•> Poligon (Polygon)
6 (•>a sokszög oldalainak száma)
0,0 (•>a középpontot érdemes az origóba fölvenni)
K (C) (•>minthogy a beírt kör sugarát ismerjük, köréírt poligont rajzolunk)
3.6 (•>a beírt kör sugara)

A külső falsík előállitható egy újabb Poligonként, vagy a múlt órán használt Párh (Offset) paranccsal.
Az ablaknyílást rajzoljuk meg téglalapként (Rectang), első pontjának megadásához pedig használjuk a követés (tracking) módot.

•> Tégl (Rectang)
köv (tra) (•>követési (tracking) mód indítása)
(•>mutassuk meg a belső poligon fölső oldalának FELezőpontját (MIDpoint))
(•>húzzuk az egeret balra, és gépeljük be:) .6
(•>húzzuk az egeret felfelé, és írjuk be:) .38
[Enter] (•>a tracking lezárása, és ezzel az első pont megadása)
@1.2,-.38 (•>az átellenes sarokpont relatív derékszögű koordinátáinak megadására)

»  A pontok és távolságok elvileg egérrel is mutathatók – persze csak ha a Raszter aktív, és lépésköze elég nagy ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk, hova mutatunk! E módszer komoly hibája, hogy ha a raszter elég nagy ahhoz, hogy a mozgás a monitoron követhető legyen, akkor már túl nagy ahhoz, hogy használata (pl. alaprajzrajzoláskor) még célszerű legyen.

Poláris és mátrix kiosztás

Sokszor az Kioszt (ARray) utasítással létrehozható kiosztás a leghatékonyabb módszer meglévő rajzelemek többszörözésére. Mivel a rajzban már létező objektumo(ka)t manipulál, ez is módosítási utasításnak minősül.

»  E parancsnak létezik párbeszédpaneles és parancssori verziója is. Mivel ugyanazokat az adatokat kell mindenképp megadni, mindenki maga dönthet, melyiket használja – én a parancssori változatot szoktam használni, mivel akkor a program sorban bekér minden adatot, s így biztosan nem marad ki semmi.

A pillérek létrehozására használható a négyszögletes hálóban történő kiosztás.

•> -Kioszt (-ARray)
(•>jelöljük ki a megrajzolt pillért, majd:) [Enter]
Négyszögletes (Rectangular) (•>raszteres kiosztás)
2 (•>sorok száma)
2 (•>oszlopok száma)
1.8 (•>két szomszédos sor azonos pontjának távolsága)
1.8 (•>két szomszédos oszlop azonos pontjának távolsága)

»  Az utolsó előtti kérdésnél választhatjuk az egységcella (unit cell) megadását is, ha (pl. két ponttal) meghatározzuk az x és y irányú távolságot.


Az ablaknyílások létrehozására használható a körkörös kiosztás.

•> -Kioszt (-ARray)
(•>jelöljük ki a megrajzolt ablaknyílást, majd:) [Enter]
Poláris (Polar) (•>poláris kiosztás)
(•>a kiosztás középpontjaként adjuk meg az alaprajz középpontját)
3 (•>kiosztás elemeinek száma)
360 (•>kitöltendő szögtartomány (előjeles) megadása)
[Enter] (•>kiosztott elemeinek elforgatása)

Rajzelemek nyújtása

Gyakran előfordul, hogy egy rajzelem alakja ("topológiája") megfelelő, de belső arányai nem. Ilyenkor jól használató a Nyújt (Stretch) utasítás. Ez létező rajzelem(ek) kijelölt csomópontjainak elmozdítására – s ezzel az elem egyes vonalainak nyújtására – szolgál. (A teljes egészében a metsző-ablakba eső elem(ek) elmozdul(nak)).

A bejárati nyílást állítsuk elő az ablak Tükrözésével (MIrror) nyert téglalap Nyújtásával (STretch).

•> Nyújt (Stretch)
(•>kattintsunk a téglalaptól kicsit jobbra)
(•>húzzuk balra az egeret, hogy a téglalap jobb oldala a metsző ablakba kerüljön, majd kattintsunk)
[Enter] (•>a kiválasztás lezárása)
(•>az elmozdulás-vektor első pontjának megadásához kattintsunk egy tetszőleges helyen)
(•>húzzuk az egeret jobbra (Orto), és gépeljük be:) .15

»  Az eljárást természetesen meg kell ismételjük a téglalap bal oldalának balra húzásához.

Fóliák, színek, vonaltípusok

Eddig az AutoCAD (0 nevű, fehér színű) alap-fóliáját használtuk. (Ez, mint később látni fogjuk, igen speciális szerepet tölt be.) Ha összetettebb rajzot készítünk, célszerű a különböző jellegű elemeket külön fóliákra rendezni.

Fóliák

Minden CAD programban mód van arra, hogy a különböző típusú elemeket különböző fóliákra osszuk el. E fóliák kap­csol­gatá­sával módunk van pl. különböző tervtípusok és -változatok különbontására.

»  Bevett gyakorlat pl. hogy minden vonal "0 vastagságú", és a különböző színek jelölik a különböző vonalvastagságú vo­na­la­kat – így elég nyomtatáskor megadni, hogy pl. a piros színű vonalak 0,5mm-es vastagsággal kerüljenek nyom­tatásra. Hogy ne kelljen a színeket állandóan állítgatni, célszerűbb, ha létrehozunk pl. egy Falak nevű fóliát, amihez hozzárendeljük a piros színt, és minden falat (ill. metszett szerkezetet) erre helyezünk.

Fóliakezelés alapfokon

A mellékelt ábrán a Formátum • Fólia (Format • Layer) menüpont paneljét láthatjuk. A gombbal új fóliát hozhatunk létre, melynek nevét célszerű rögtön mó­do­sí­tani (az automatikus sorszámozott név nem sokat mond a fólia tartalmáról).

Célszerű rögtön színt is rendelni a fóliához – ez a fólia so­rá­nak Szín (Color) osz­lopára kat­tint­va, majd a meg­jelenő pa­ne­len egy színt választva történhet. Igény esetén (ha pl. egy fólián csak a takart vonalakat akarjuk ábrázolni), vonaltípust is ren­del­hetünk a fóliához.

A fóliák közt mindig van egy aktuális (Current): minden újonnan rajzolt (azaz nem a már meglévő elemek másolataként létrehozott) rajzelem erre a fóliára kerül.

Létező fóliák közti váltáshoz elég a fóliák listáját lenyitni, és arról választani. Ha – mint itt – aktuálissá tesszük pl. a Falak fóliát, a mellette látható Fólia (ByLayer) felirat megmarad, ám az előtte látható négyzet pirosra vált. Alapértelmezésben ugyanis az AutoCAD-ben minden rajzelem az őt tartalmazó fólia (újonnan rajzolt vonal esetén az épp aktuális fólia) színét, vonaltípusát, és -vastagságát veszi föl.

»  Természetesen ez módosítható: a fóliák listájához hasonlóan lenyitható a színek (vonaltípusok, -vastagságok) listája, és ott is kiválaszthatjuk közülük az aktuálisat – de akkor onnan kezdve minden vonal olyan lesz, tekintet nélkül arra, hogy az pl. fal, bútor, vagy ablak. Célszerűbb tehát ezeket nem bántani.

Rajzelem-tulajdonságok módosítása

A rajzelemek tulajdonságai egyedileg is állíthatók. Legegyszerűbben épp a fönti módon: ha parancs kiadása nélkül (rákat­tin­tással, Ablak (Window), vagy Metsz (Crossing) típusú kijelöléssel) kiválasztunk rajzeleme(ke)t, a listák módo­sulnak, és a kivá­lasztott elem(ek) tulajdonságait (fóliáját, színét, vonaltípusát) mutatják. Ha most nyitjuk le őket, és módosítjuk ada­taikat (pl. zöldre állítjuk színüket), a kijelölt összes elemen végrehajtódik a megfelelő változás.

Értelemszerűen a rajzelemek vonaltípusa is hasonló módon módosítható. Itt annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ha a rajzba még nincsenek betöltve a vonaltípus-definíciók, először az Egyéb (Other) menüpontot kell válasszuk, majd a meg­je­lenő pa­nelen a Betöltés ([Load]) gombbal megjeleníthetjük a Vonaltípus-kezelő panelt, melynek listájáról kiválaszhatjuk a betölteni kívánt vonaltípusokat (a [Ctrl] billentyűt lenyomva tartva egyszerre többet is kijelölhetünk), melyek azután már elérhetők lesznek a legördülő listából is.


  Gondot jelent, ha a betöltött vonalak alap-léptéke (mely megszabja a szaggatott vonalak egyes szaka­szainak hosszát) nem illeszkedik a rajz léptéléhez. Ezen segít az LTSCALE változó (a szaggatás alapegységét a rajzi lép­tékhez igazító szorzó): ha pl. egy hüvelyk alapegységre "kitalált" vonalat méteres alapegységgel akarunk használni, adjunk a vál­to­zó­nak 0.025 értéket (pl. a Vonaltípus-kezelő panel globális léptéktényező rubrikájában).

Hozzunk létre Falak, Nézet, és Szerkesztés fóliákat (eltérő színekkel), az eddig rajzolt elemeket helyezzük át a Szerkesztés fóliára, majd a Nézet fólián rajzoljuk meg a födémáttörést jelző kört (középpont: 0,0, sugár: 1m), és állítsuk át vonaltípusát Szaggatottra (Dashed)

A faltestek mint zárt vonalláncok létrehozására (persze a Falak fólián) használhatjuk a Hvonal (Boundary) parancsot, mely lehetővé teszi, hogy az eddig rajzolt vonalak által közrezárt "szigeteket" egy folytonos határ­vonallal körberajzoljuk.

Ezután ki is sraffozhatjuk a falakat és pilléreket. Használjuk a tömör (Solid) kiltöltést, melyet érdemes a falkontúrtól különböző (színű) fóliára tenni, hogy lehessen pl. halványabb tónussal nyomtatni.

»  Az AutoCAD 2005-ös előtti verzióiban ahhoz, hogy a kitöltés ne takarja ki a vonalakat, hátra kell küldjük a sraffozást az Eszköz • Megjelenítési sorrend > Legalulra (Tools • Display Order > Send to Back) utasítással.


Végül a 0 fólián rajzoljunk meg egy asztalt (középpont: 2.5,0, sugár: .35m), és egy széket.


• Méretek ellenőrzése

Lekérdezés

Többféle eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk, vajon egyeznek-e a rajzolt és a raj­zolni kívánt méretek. Az Koord (ID) paranccsal egy adott pont koordinátáit kérdezhetjük le (már csak ezért sem rossz ötlet a rajz origóját valamilyen értelmes helyre fölvenni). A Távs (Dist) két pont távol­ságát adja meg – azonkívül még a távolság x, y, z vetületét, ill. a két pont által meghatározott szöget.

Kótázás

A méretek dokumentálására használhatunk kótázást. Az AutoCADben rengeteg változó vezérli a kóták megjelenését, és a kótázási utasítások külön alrendszert alkotnak, melybe a DIM paranccsal léphetünk be (ekkor a Command: prompt helyett Méret: (Dim:) jelenik meg), ahol csak kótázási utasítások (és transzparens parancsok) használhatók.

Kótázási parancsok

Mi most csak az alapvető parancsokkal ismerkedünk meg: ezeket, hogy használatuk és elérésük egyszerűbb legyen, közvetlenül is elérhetővé tették (elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő gomb az eszközsoron):

A MéretHossz (DimLinear) két pont közti távolság adott (többnyire vízszintes vagy függőleges) vetületének kótázására szolgál. Elsőként a két kótázni kívánt pontot kell megadnunk, majd egy har­madik ponttal a kótavonal helyét. Hogy épp melyik vetületet kótázzuk, attól függ, hogy a két pont meg­adása után merre mozdítjuk el az egeret (ha pl. lefelé húzzuk, vízszintes kótát fog rajzolni). Opciói közül (a kóta le­helye­zése, azaz a harmadik pont megadása előtt) választva megszabhatjuk, hogy Vízszintes (H), FÜggőleges (V), vagy adott szögben FOrgatott (R) vetületet kívánunk kótázni. A MéretIlleszt (DimALigned) is két pont közti távolság kótázására szolgál, ám az előbbivel ellentétben itt a kóta mindig párhuzamos a két megadott pont által megszabott iránnyal. A MéretSzög (DimANgular) szög kótázására jó: ez lehet két (szöget bezáró) vonal, egy ív (Arc), vagy ([Enter] után) három pont. Természetesen egy külön ponttal ekkor is meg kell adni a kóta helyét.

A MéretFolytat (DimContinue parancs az utolsóként rajzolt, vagy ([Enter] után) egy kiválasztott kóta foly­tatá­sára specializálódott. Előnye, hogy nem kell megadnunk sem az első pontot, sem a kóta helyét/irányát, mert át­veszi az előző kóta második pontját, és örökli annak helyét.

Kótaméret és -lépték

A kóták konkrét megjelenése minden részletében testre szabható. Ha viszont végre sikerült beállítani egy megfelelőt, nyil­ván nem lenne célszerű egy más léptékű rajz miatt az egész állítgatást újrakezdeni – ilyenkor hasznos a DIMSCALE vál­tozó, mely csak a kóták rajzhoz viszonyított méretét befolyásolja (ha ennek értékét megduplázzuk, a kóták relatív mé­re­te is kétszeresére nő). Ez csak az újonnan rajzolt kótákra vonatkozik ugyan, de a már megrajzoltakra is érvényesíthető a Méret (DIM) mód Aktualizál (UPdate) parancsával.

A DIMLFAC változó értékével a lineáris méreteket szorozhatjuk be. Ennek köszönhető, hogy bár méterben rajzoltunk, a kóták centiméterben (100-as szorzóval) jelennek meg (különben az 5cm-es méret 0.05-nek íródna…).

Minkét változó elérhető a Formátum • Méretstílus (Format • Dimension Style) panel [Módosítás] (Modify) gombjával megjeleníthető panelen: Illesztés (Fit) lap Globális lépték használata (Use overall scale of) rubrikája, ill. Elsődleges mértékegységek (Primary Units) lap Lépték (Scale factor) rubrikája.

Egy új fóliára rajzoljuk be a kótákat.

Strommer L. • BME Építészeti Ábrázolás Tanszék